Mihály Arkangyal
A katolikus hagyomány szerint Szent Mihály (Mihály arkangyal, más néven Michael arkangyal) egyike a 7 arkangyalnak, ő a mennyei hadak nagy vezére és győztes harcosa. Ünnepnapja szeptember 29 (a 6. századtól tartják). Jelképe hatalmas kardja, mellyel legyőz minden gonoszt, akaratereje hatalmas, mint ahogyan ő maga is. Isten iránti hűsége megingathatatlan.
A többi főangyalhoz hasonlóan a művészetben általában szárnnyal van ábrázolva, egyházi ruhában (alba, dalmatika vagy pluviláé), vagy harci öltözékben (karddal, pajzzsal és kopjábval), lábánál a legyőzött sárkánnyal (a Sátán megtestesítőjével). Többször ábrázolják mérleggel a kezében, mint a jó és a rossz eldöntésére hivatott személyt, a lelkek mérlegelőjét.
Mihály (Micháél) és Gábor (Gabriél) arkangyal képe megjelenik a magyar Szent Koronán is.
A magyar néphagyományban Szent Mihály ott van a haldoklók mellett, segít itt hagyni a földi világot, átkíséri a lelkeket a túlvilágra. Ehhez a jelenséghez kapcsolódik a Szent Mihály lova elnevezés. Innen a magyar néphagyományban a Göncölszekér másik neve, Szent Mihály szekere, sőt, a Tejút egyik középkori neve Szent Mihály útja.
Neve a héber „mi ká él” = „ki olyan, mint az Isten?” kifejezésből ered. A zsidó és az erre épülő keresztény hagyomány szerint Szent Mihály arkangyal az Istenhez hűséges angyalok vezére, akik Isten oldalán állnak a lázadó angyalok, azaz a gonosz lelkek elleni harcban. Az Istenhez hűséges angyalok jelszava, csatakiáltása: Ki olyan, mint isten?! aminek voltaképpeni értelme ez: Senki sem olyan mint az Isten, vagyis: Isten a leghatalmasabb, ő a győztes, őt kell Úrnak elismerni, őt kell szolgálni.
A név jelentését olykor megpróbálják „Aki olyan, mint az Isten” értelemben magyarázni, ez azonban félreértés. Nyelvileg azért, mert a héber מי<mí> szócskának, mely a név első tagját alkotja, csak kérdő értelme lehet: ki?, kicsoda?; aki-t nem jelenthet (az utóbbit héberül az אשר szócska fejezi ki.) Tartalmilag pedig azért, mert a bibliai gondolkodástól teljességgel idegen is lenne a mennyei seregek vezérét „olyan, mint az Isten”-nek nevezni, hiszen az Istenhez való hűség lényege ebben a felfogásban épp a tőle való különbözés, neki való alávetettség elfogadása.