Blog

Gyermekkoromban…

Kislányként mindig nagyon érdekeltek a spiroitualitás, és az ahhoz fogható dolgok. Örömmel néztem végig egy rontás levételét vagy akár egy mágiára való előkészületet. Volt, hogy szabadott, volt bizony olyan is, hogy nem, de én mindig ott voltam, és figyeltem.

Ahogy telt múlt az idő, egyre telhetetlenebb lettem a témában, és azt gondoltam, hogy nekem nem elég az, hogy lássam, amiket csinálnak, hanem én magam szeretném csinálni. Noha ezt sajnos nem igazán engedték, így kénytelen voltam “visszavonulni”.

Gyermeki naívságommal haragudtam a világra, és nem akartam elhinni, hogy én ezeket a dolgokat nem csinálhatom, pedig éreztem magamban azt, hogy igen, nekem ezt csinálnom kellene. Mivel hiába volt minden, nem engedték, így úgy döntöttem, elértem egy időszak lezárását, és el kell engednem a spiritualitást. És hogy ez sikerült-e? Az kiderül a következő bejegyzésből.