Blog

A jóslás

Nagyon sokszor hallottam azt, hogy ezek az eszközök, amikkel jósolunk, ezek nem valóak gyermek kezébe. De engem mégis nagyon érdekelt, és ugyan bár anyukám mindig azt mondta, hogy ha nagy leszek nekem is lesz saját cigánykártyám és ingám, de ez engem nem vigasztalt.

Szóval mindig nagyon figyeltem Őket, amikor jósoltak, és néztem a lapokat, és azt figyeltem, hogy mit mondanak. Volt hogy sötétebbek voltak a képek a kártyákon, amikor rossz érzés fogott el, volt bizony olyan is, amikor nagyon színpatikus, szép, színes képek voltak, azok bizony nagyon kellemesek voltak, és határozottan pozitív érzéseket hozott bennem.

Hát így volt ez az emberekkel is. Ha rájuk néztem, éreztem, hogy boldogok, vagy azt, hogy valami bajuk, bánatuk van, nem érzik jól magukat. Akkor még nem tudtam, hogy mindennek van energiája, és ezt akkor senki nem is mondta el nekem.

Volt olyan helyzet is, amikor vegyes lapállás volt, tehát jó és rossz lap is, és akkor nagyon figyeltem, hogy olyankor az mit is jelent vajon. És mindíg más volt. Nem volt két egyforma életút. Pedig ugyan azok a lapok voltak a kártyában. Itt is nagyon kíváncsivá váltam, de nem nyúlhattam hozzá, nem is érhettem hozzá, csak és kizárólag figyelhettem. Hogy aztán hogy is lett nekem saját kártyám, az egy másik történet…